Anna (23)

Nem gyakoroltam valami szorgalmasan a vallásomat. Nem éreztem magamat az események részesének, és nem éreztem odaillőnek magamat. Bár elmondták nekem, hogy Isten szeret és fontos vagyok Neki, kissé távoli maradt ez az egész, és nem is igazán értettem, mi történik. Tele voltam kérdésekkel és kételyekkel. A Lelkes napok táborban úgy éreztem, hogy az elejétől kezdve "valami történik itt". Sok tanítás érdekesebb volt és mélyebbre ment, mint az egyetemi szint (pszichológiát tanulok). Naponta misén vettünk részt, sokat imádkoztunk és énekeltünk együtt. Ezeket a megszokottól eltérőnek tapasztaltam meg, személyesnek, ugyanakkor kellemesnek. Minden perce élvezetes volt a számunkra, és már nem éreztük magunkat magányosnak, és elmúlt rólunk a szellemi természetű leterheltség is. Boldogok voltunk. Egy este Steve diakónus imádkozott értem, a rólam szóló ismeret szava pedig gondolkodóba ejtett. Furcsa tapasztalat volt, de éreztem, hogy szeretve vagyok. Jobban érteni akartam, ami bennem történik, és elkezdtem szívből hívni a Szentlelket, és hittem, hogy jönni fog. A következő imaesten elnyugodtam a Szentlélek ereje alatt. Ezek alatt a napok alatt új nézőpontból kezdtem látni az életemet. Úgy gondolom, Isten kifejezetten hozzám beszélt. A tábor csodálatos ajándék volt. Az egészet szerettem, a társaságot, a programot, a dicsőítést. Új barátokat kaptunk, erősebben kapcsolódunk Istenhez. Nagyon hálás vagyok ezért a táborért, és jövőre is szeretnék részt venni. Számos döntést hoztam az életemre nézve, és hiszem hogy Isten támogatni fog az úton.