Közösségi dicsőítés és a csend forradalma

Nagy örömmel és még nagyobb lelkesedéssel jöttünk össze több mint kétezerháromszázan a Kaposvár Arénában 2022 október 22-én az ország minden sarkából, hogy több mint két év után ismét együtt dicsőítsük Istent és személyesen találkozzunk, beszélgessünk, üdvözöljük egymást, megtapasztaljuk a közösségben felszabaduló erőt! Nagyon erős pillanat volt Varga László atya megyés püspöki beköszöntő imája, aki apostoli hatalmával parancsolt a gonosz léleknek: Távozzon az Arénából; püspöki hatalmával a terület felszabadítása. Ekkor döbbentünk rá sokan arra a tényre, hogy egy karizmatikus tanítvány megyés püspök a székhelyén fogad bennünket, és együtt veszünk részt vele mindenben, az egész nap folyamán... Ennek kegyelme a találkozó minden pillanatában érezhető volt!

A három éve fejlődésnek indult horvát-magyar testvériség itt most abban nyilvánult meg, hogy mindkét előadó Horvátországból érkezett. Az egész nap témáját Laci atya beszéde világította meg a végén, amikor arról beszélt, hogyha át akarsz kelni a tengeren a szeretteiddel, akkor ne evezőt és csónakot fabrikálj, hanem keltsd fel a szívükben az olthatatlan vágyat a túlsó part iránt. A két vendég előadó talán éppen ebben specialista, felkelteni a hallgatókban a túlsó part iránti vágyat, ahol a Feltámadt Krisztus vár bennünket, mint Pétert és társait a Genezáreti tó partján.

Mijo Barada arról mesélt nekünk, hogy ő, mint próféta mit lát abból, hogy mi vár minket a túloldalon és mit tehetünk még most is azokért, akik már előttünk járnak, de még itt, vagy átkelés közben baleset érte őket... Gondoljatok a nagypapáért húsz évvel a halála után végzett imára, vagy a partizánok által megölt hadifoglyok és gyilkosaik közötti kiengesztelődésre...

Josip Loncar pedig arról beszélt, hogy mi a fő teendő, amíg itt vagyunk az átkelő innenső oldalán: a bensőnkbe, szívünkbe és lelkünkbe mélyen, minél mélyebben befogadni a Feltámadott Krisztust, és elidőzni Vele sokáig a szívünkben...

Az ő egyik története arról szólt, hogy kimutatták valamilyen kutatásban, hogy 15 másodperc kell onnantól, hogy a füleddel hallod a beszédet, odáig, hogy az eljut a szíved - lelked füléig, vagyis megérkezik személyiséged középpontjába, és legalább 15 percig kell ott forgatni, töprengeni rajta, hogy egyáltalán valami hatása legyen rád.

Azt is próbálta megértetni velünk, hogy a Szentáldozás után vonuljunk a szívünk mélyére Jézussal és ízleljük, tapasztaljuk az Ő teljes lényét, például ne kezdjünk hangos imába... (ugyanez vonatkozik a személyes szentségimádásra is).

Laci atya a békességszerzés témában pedig bemutatta, hogy ez az átkelés a túlpartra csak úgy lehetséges, ha utánozzuk Jézust az Atyától való teljes és hűséges függésben, mint az Ő szeretett gyermekei, és vállaljuk a helyi közösségi szolgálatból, vagy az evangelizációból jövő fájdalmakat, szenvedést és halált Jézus nyomában - és föltámadunk Vele. Itt a földön ez a halál és feltámadás sokszor megtörténhet veled személyesen párkapcsolatodban, kisközösségedben és majd egyszer véglegesen a halálunkkal, de ha nem gyakoroljuk, akkor a végső alkalommal nem fog könnyen menni.

Végül Laci atya Péter példáját hozta fel. A Föltámadott Krisztus a „túlparton” nem tanít semmit Péternek, nem mond semmilyen kinyilatkoztatást, csak azt kérdezi:

„Péter, szeretsz engem?” és átadja neki tanítványi elhívását és karizmáját (megerősíteni a többiek hitét) és ráparancsol, hogy ne nézzen se jobbra, se balra, még csak a többi tanítvány sorsa és küldetése se foglalkoztassa, csak a Feltámadott Krisztust kövesse... Pünkösdkor erre a Péterre és társaira, akiknek a szívében - lelkében él Krisztus, száll le a Szentlélek és ruházza fel azzal az erővel, tudással és Lelkesedéssel, hogy hatékonyan tudja hirdetni Jézus halálát és feltámadását Jézus ellenségeinek; azoknak, akik a pogányok keze által kivégezték, de akikért Jézus szeretetből az életét adta.

„Boldogok a békességszerzők, akik Krisztust idáig tudják követni és utánozni, jogosan fogják őket is Isten fiának mondani és tényleg azok is lesznek!”

Szombaton este a szívem telve volt hálával a Szentlélek iránt, hogy ilyen szép számmal összesöpört bennünket az ország minden szegletéből és a Kárpát medence többi tájáról. Jó volt találkozni, beszélgetni, együtt dicsőíteni és részt venni a tanításokon, együtt ünnepelni az Eukarisztiában Jézust... Nagyon erős és sokat mondó volt a szentségimádás és dicsőítés, magával ragadó a szentmise és a prédikáció, a sok személyes beszélgetés pedig örömet és reményt adott.

Este boldogan és fáradtan hajtottam álomra a fejemet Kaposszentbenedeken, a Porta Pacis lelkigyakorlatos központban, de egy kérdés nem hagyott nyugodni: „Mi is volt az egész napnak a mondanivalója, mit akart mondani a Lélek most a karizmatikus egyháznak magyar földön?”

Közösségvezetői lelki nap

A vasárnapi közösségvezetői találkozó Laci püspök atyánkkal, Krisztussal bennünk és közöttünk, és a Szentlélek érezhető újabb áradásával azután visszamenőleg is egy fénylő vonalba rendezte a szombati eseményeket is.

Laci atya egyébként két témáról beszélt, az egységről és a békéről, de volt egy harmadik is a prédikációban a vasárnap reggeli misében: „...két ember megy fel imádkozni a templomba...”. Ez pedig a bennünk levő gyermeki bizalom Isten iránt, teremtő és szerető Atyánk iránt és az abból fakadó imánk és párbeszédünk vele.

Az a vasárnap számunkra, jelenlévő felelősök számára, különleges egyház-élmény volt: együtt vagyunk egy apostol utóddal a székhelyén, aki tanít bennünket a Szentháromsággal való kapcsolatáról, főleg Krisztus és a Szentlélek munkájáról az Egyházban, Isten szent népében. Csodálatos volt!

Nagyjából ilyen élmény lehetett egy találkozó Pál apostollal, amikor visszatért egy általa alapított keresztény közösségbe. Egészen hasonlók az egyházatyák korszakában létrejött katedrális iskolák – Szent Ágoston, Szent Márton körül -, amelyek később az európai egyetemek magját képezték.

Laci atya újra erővel és részletesebben felhozta a túlpart iránti vágyat; ez hajtotta az apostolokat az evangelizációra minden akadály ellenére, és ez a vágy tette lehetővé István diakónus és az összes többi vértanú számára, hogy szeretetből Krisztus és a többi ember iránt életüket adják, vállalják a szenvedés és a halált, mert a Feltámadott Krisztus és az Atya háza várja őket a túlparton.

Laci atyánk arról is meggyőzött bennünket, hogy azt a teljes szeretetet, amire lényünk legmélyén vágyunk (Pintér Béla... lelkem mélyén legbelül Isten alakú az űr...!!!) embertől: házastárs, családtag, barát, keresztény testvér.... soha nem kaphatjuk meg, de az Atyától, Fiútól és Szentlélektől igen.

De ennek a teljes szeretetnek meg kell érkeznie a bensőkbe, és kettőnk közé a házaspáron belül, a közösségen belül, és ez fogja megadni az erőt, hogy a túlpart iránti vágyunkat be tudjuk tölteni és eljussunk végleg a Feltámadott Krisztushoz.

Ferenc pápa 2017 Pünkösdjén 75.000, a világ minden tájáról összegyült karizmatikus testvérrel együtt imádkozott a Circus Maximus-ban Rómában, az Arany Jubileumon, és útjára indította a CHARIS-t. Ebben a beszédében egy hatalmas kegyelmi áramlatnak nevezte a Megújulást az Egyházban és azt akarja, hogy ez a Lélek áradás eljusson minden megkeresztelt katolikushoz olyan erővel, hogy azok elkezdjenek evangelizálni, a különböző evangelizációs iskolák és szolgálatok segítségével... Az elmúlt évben pedig - 2021 októberében – alig egy hónappal a budapesti látogatása után és a Stáció orbis mise után meghirdette és útjára indította a Katolikus Egyház szinódusi átalakulásának folyamatát.

Ez a két nap Kaposváron a magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás számára egyfajta belépő volt az egyház szinódusi terébe: szombaton össznépi szinten az Arénában és vasárnap az apostol utód körül, hogy együtt elmélyítsük tanítványi mivoltunkat és apostoli küldetésünket.

Köszönet Laci atyának, és minden szervezőnek ezekért a napokért! Jöjj, Szentlélek, és újítsd meg a föld színét!

A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás 30. Országos Találkozója Kaposváron és a közösségvezetői Lelki Nap

Beszámoló a 33. Országos Találkozóról