Az egyetlen, ami szükséges - György Dominika tanúságtétele

A 2024-es Országos Katolikus Karizmatikus Találkozót Szegeden tartották október 12-én. Ahogyan a tanítások, előadások is az imádkozás, az imában lét kérdéséről szóltak, úgy az alábbi tanúságtétel is ennek örömét és fontosságát emeli ki György Dominika jóvoltából, aki a kecskeméti Imádság Házának tagja.

Nagy változás volt az életemben, amikor Jézus elhívott a kecskeméti Imádság Házába teljes idejű szolgálatra. Ott naponta 4 órát imádkozunk, és ebből egy óra csendes szemlélődés. Ez nagyon nagy kihívás volt számomra, főleg az elején. Sőt inkább kínszenvedés. Mert egy órát teljesen csendben lenni nekem eleve kihívás. Ez nem az én stílusom, ez nem én vagyok. Háborogtam. Nem értettem, hogy miért jó Istennek, hogy ülünk Előtte és nem csinálunk semmit. Nem elmélkedünk azon, hogy Ő mennyire csodálatos. Nem imádkozunk valami fontos dologért. Különben is. Egy óra a napból! Mennyi fontos dolgot lehetne csinálni! Mekkora pazarlás ez! Mekkora időpocsékolás! Egy évig szenvedtem ezen, hogy miért kell ezt csinálni. Amikor végre feladtam a háborgásomat, Isten elkezdett a szemlélődésen keresztül nagyon sok dologra megtanítani. Először is arra, hogy mennyire nem Vele foglalkozom az imában, mennyire csak magam körül forgok. Viszem a saját dolgaimat: kérem Tőle, hogy ezt tegye meg, és azt tegye meg. Ezt tegye velem, azt ne tegye velem. Vagy azon gondolkodom, hogy mi volt, vagy mi lesz? De Isten a jelenben van. Vele itt és most tudok találkozni. Elkezdte megtanítani nekem, hogyan észleljem a jelenlétét. Hogyan legyek teljesen üresen, mindent félretéve csak számára jelen. Elkezdtem megérteni, hogy ez mennyire mélyen kifejezi a szeretetünket. Ha félre tudok tenni minden mást, és azt mondom: Jézus, csak neked van ez az idő, csak Érted van ez az idő. Most a Te kedvedért akarok itt lenni. Megtanította Jézus azt is, hogy Neki ez elég. Örül nekem akkor is, ha nem csinálok semmi fontosat. Az Ő vágya az, hogy Vele legyünk. Sokkal inkább akar velünk lenni, semmint tegyünk meg nagy dolgokat. Ez az egy a szükséges: hogy ott legyünk Vele az Ő lába előtt. A többi csak ráadás. 

Sok mindenért aggódunk, de csak egy a fontos. Ez a jobbik rész. Ez az, amit nem vehetnek el tőlünk soha. Minden más ösz-sze fog dőlni. Minden mást elvehetnek. Minden mást elveszíthetünk egy pillanat alatt. De az Ő jelenlétét, azt, hogy Ő ott van számunkra, mi pedig ott vagyunk számára, ezt senki nem veheti el, ezt sem-mikor nem veszíthetjük el. Jézusnak ez a fontos. Újra és újra emlékeztet engem erre, egyszerű dolgokkal. Például a nyáron volt a kertünkben egy nagy rakás mulcs, amit csak hátra kellett hordani a kert végébe. Elkezdtem talicskázni, és közben gon-doltam, imádkozom a békéért Ukrajnában. Mondtam a Rózsafüzért, daráltam az imát, toltam a talicskát. S egyszercsak úgy a harmadik körnél éreztem, hogy itt van Jézus és azt mondja: Domi, mi lenne, ha csak tolnánk a talicskát együtt? Értitek, hogy Neki sokkal fontosabb, hogy bennünk, belül, velünk legyen. Persze fontos dolog imádkozni a békéért. De Jézus, a mindenható Isten Fia, akit az angyalok imádnak a Mennyben, Ő odajött Helvécí-ába, a falu szélére, és akarja velem együtt tolni a talicskát! Nem számít semmi más valójában, csak az, hogy vele legyünk.

Ő ennyire alázatos. Én pedig mindig nagy dolgokat akarok! Jeleket és csodákat. Akarom látni megnyilvánulni az Ő országát, az Ő hatalmát. S tudom, hogy ezt Ő is akarja. Ezért sokszor frusztrált leszek, hogy mi a baj? Hogyhogy nem látjuk jobban az Ő országát? Hogyhogy nem történik sokkal több csoda? Ami le van írva a Bibliában, azt olyan kevéssé látjuk megnyilvánulni. Miért nincs még ébredés? Mi történik? Jézus, miért nem csinálsz már valamit? Sokszor háborgok Neki. Aztán egyszer az ima szobában, amikor már több napon keresztül ez a feszültség volt bennem, hogy mi történik, akkor éreztem, hogy most itt van Jézus. Nagyon intenzíven tapasztaltam a jelenlétét. Hosszú ideig voltunk együtt. Aztán egyszer csak azt mondta: Domi! Elég-e neked, ha csak magamat adom? Nem baj, ha csak ennyi lesz? Nem baj, ha csak magamat adom? Teljesen levett a lábamról. Jézus azt mondja, hogy odaadja nekem magát teljesen! Ennyire kedvesen és alázatosan mondja: Nem baj, ha neked adom a teljességet, a mindent? Nem baj, ha csak ennyi lesz? Sokkal inkább akar velünk lenni, mint azt, hogy nagy dolgokat tegyünk.  Ha ezt megízleled, egyre jobban fogsz vágyni Rá. Jézus azt akarja, hogy ott legyünk Vele. Ott, ahol Ő van. 

A közbenjárás

Tudjátok, a közbenjárás is erről szól. Hogy ott legyünk. Az nagyon jó dolog, ha látjuk, hogy Ő jeleket és csodákat tesz. Az Imádság Házában nagyon sokat imádkozunk konkrét témákért. Például a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataiért is. Fantasztikus, amikor látjuk, hogy Isten cselekszik. Pénteken imádkozunk valamiért, aztán hétfőn olvassuk az interneten a hírekben, hogy megtörtént. Aztán halljuk a rádióban, hogy abban az órában történt szabadulás, amikor mi imádkoztunk. Ezek fantasztikus dolgok! Így szeret velünk partnerségben működni. Megmondja, hogy mit szeretne csinálni, megmutatja nekünk, kérjük Tőle és Ő megteszi.

De az ima és a közbenjárás sokkal többről szól, minthogy történjen meg valami. Az egyik alkalommal, amikor együtt imádkoztunk az Imádság Házában, akkor Isten mutatott nekünk egy nádfedeles kunyhót. Mellette a földön feküdt egy lány össze-görnyedve. Látszott, hogy össze van szúrkálva, tele van sebekkel és nagy fájdalmai vannak. Azt éreztük, hogy imádkozzunk a gyógyulásáért. A teljes gyógyulásáért, mely sokkal több, mint a fizikai gyógyulása. Nagyon szenvedélyesen imádkoztunk érte. Ennyire talán még sose adtuk bele magunkat az imába. Egyszer csak láttam, hogy megnyílik a Menny a lány fölött, az angyalok föl le járnak, mint Jákobnál. És azt mondtuk: Igen, meggyógyult ez a lány. 

Aztán imádkoztunk még tovább. S mint egy hideg zuhany, belénk hasított: ez a lány most halt meg. 

Teljesen meg voltunk döbbenve, nem értettük, hogy akkor most mi történt? Kimentünk, és még hosszú percekig csak bámultunk magunk elé, hogy lehet ez? Hát nem arról volt szó, hogy arra kért Is-ten, hogy imádkozzunk a gyógyulásáért? Hogy történt mégis ez? Isten cseppenként kezdte összerakni bennünk, hogy mi is történt valójában. Volt a világon Isten-nek egy gyermeke, aki számára nagyon fontos volt, akit Ő nagyon-nagyon szeretett. Amikor egy kedves szeretted haldoklik, akkor nem az utcáról hívsz be mellé bárkit is. Isten körülnézett a világban, és minket hívott. Minket hívott egyszerűen azért, hogy ott legyünk vele; az Ő szívének a fájdalmában. Mennyire fantasztikus a mi Istenünk! Ez a közbenjárás jutalma. Nem is a meghallgatott imák, hanem az, hogy Istennel ilyen közelségben, intimitásban, bensőségben kapcsolatban lehetünk. Hogy a mindenható, lángoló Isten beenged a szívének mélyébe, megosztja velünk a szívét!

Akkor rádöbbentünk, hogy nem mi teszünk Istennek szívességet azzal, hogy ülünk és imádkozunk hetente. Hanem mekkora megtiszteltetés, hogy imádkozhatunk! Mekkora megtiszteltetés csak üresen lenni Előtte, Rápazarolni az időt. Ez mennyire értékes Jézusnak. Az imában töltött idő mindig pazarlás, de hihetelenül értékes Jézusnak. Nagyon kifejezi a szere-tetünket, ha tudunk csak lenni Neki, minden elvárás nélkül. Ő jön, és megmutatja magát. Jön, és megtanít egyre jobban ízlelni az Ő édességét. Bátorítalak titeket, hogy töltsetek sok időt, hosszú időt Istennel! Fantasztikus az Ő közelsége! Ámen!