Közbenjáró imaszolgálat

Kétféle szolgálatot szoktunk "közbenjárás"-nak nevezni. Az egyik fajta közbenjárás, amikor imádkozunk valamilyen nagyobb ívű, személyes életünkön túlmutató témáért, probléma megoldásáért, rendezvényért, jelen nem lévő emberért. Ez angolul "intercession", magyarul gyakran csak úgy hivatkozunk rá, hogy "imádkozunk valamilyen szándékra", vagy ha éppen történő esemény kapcsán végezzük, akkor "háttérima". Erről kimerítően lehet olvasni "Cyril John: Emeld imára szent kezedet! A közbenjárás imája" című könyvben. Most nem erről, hanem a másik típusú közbenjárásról lesz szó.

A másik szolgálat, amikor jelen lévő személyért vagy személyekért imádkozunk. Tipikusan az a kép tárul elénk, hogy két-két ember imádkozik egy-egy személyért, miközben a háttérben sok ember várja, hogy valahol üressé váljon egy imapár, esetleg egyeseknél hosszabb sorok is kígyóznak, dicsőítő zene hallható diszkrét hangerővel. Amikor valaki sorra kerül, akkor kommunikálnak az imádkozókkal, elmondják az imaszándékot, amiért szeretnének imát kérni, az imádkozók pedig közösen Isten elé viszik azt a szándékot, hálát adnak érte, megáldják őt, nagyjából egy dal idejéig imádkoznak az illetőért, a végén esetleg még megosztanak vele pár Istentől kapott gondolatot. Ezt az angol "prayer ministry"-nek hívja, mi fordíthatjuk "imaszolgálat"-nak, vagy "közbenjáró imaszolgálat"-nak. A részletek persze eltérhetnek: imádkozhat az illetőért (vagy illetőkért, például házaspárért, vagy egy teamért) kettő helyett egy vagy három személy, vagy egy egész házicsoport. Tarthat fél percig is, vagy akár negyed óráig is. Lehet, hogy az imaszolgálatosok mennek oda ahhoz, akin úgy érzik, hogy a Szentlélek épp aktívan cselekszik benne, és csak megáldják azt. Lehet, hogy szándékot nem is kérdeznek: majd az imaszolgálatosokat Isten vezeti az ima céljában, vagy az estének eleve adott egy közös lelki célja, pl. megtérési döntés megáldása, Szentlélekkel való betöltekezés, stb.

Közbenjáráskor egyszerűen csak valaki más nevében imádkozunk. Nem lenne elég saját magunkért imádkozni, vagy egyszerűen csak hinni abban, hogy Isten kérés nélkül is gondoskodik majd rólunk? De Jézusnak különleges ígéretei kapcsolódnak ahhoz, amikor többen imádkozunk ugyanazért: "Azt is mondom nektek: ha ketten közületek a földön egyetértésben kérnek valamit, bármi legyen is az, megkapják Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18,19-20.) A társai vitték Jézus elé a bénát, ha saját magáért nem tudott közbenjárni - mi is közösen visszük Isten elé az illető imaszándékát. Első megközelítésben tehát bárki bármikor imádkozhat bárkiért. Az egymásért való imában ott lesz Jézus, ez bármilyen hátterű keresztényekre igaz, mint ahogy egy szentségimádáson is bárkit meg tud érinteni Isten jelenléte.

1Pét 4,11: "Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet az Isten ad neki, hogy így minden az Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön örökké. Amen." Tehát az imaszolgálat során a Szentlélek erejével imádkozzunk valakiért, a Szentlélek ajándékait használva! A Szentlélek azonban tetszése szerint osztja szét az ajándékait, és nem mindenkinek van ugyanakkora hite, ezért ki kell segítenünk egymást. Ahogy Isten képes személyesen válaszolni és vezetni minket, úgy képes másokon keresztül is tanácsolni minket, szavakat vagy képeket küldve, vagy bármi más módon sugalmazni gondolatokat mások által a mi számunkra. Ez mindig megrendítőbb. Istennel való párbeszédünk során nap mint nap ráérzünk arra, hogy Isten lát engem, de amikor más által szól hozzám, akkor egészen más szinten érkezik meg hozzám az igazság, hogy Isten lát engem! Azon felül nehezebb meghallanunk Istent, ha érzelmileg érintettek vagyunk. Aki imát kap, egyszerűen csak fogadja be, ami történik. Sokféle érzés kísérheti, forróság, hűvös fuvallat, béke, vagy a mélységek felkavarodása, nevetés és könnyek, de Isten érintését és gondoskodását ismerjük fel benne. Szentgyónással is készülhetünk rá, hogy Isten szeretete minél akadálytalanabbul el tudjon érni minket.

Mindnyájan imádkozhatunk egymásért, de a karizmatikus közbenjáró imaszolgálaton az imádkozók engedik a Szentlelket rajtuk keresztül működni. A Szentlélek vezethet abban is, hogy milyen területekért imádkozzunk, vagy még konkrétabban, hogy mit imádkozzunk, sőt, azt is sugallhatja, hogy mit tervez cselekedni, és amikor az imádkozók kimondják, akkor megtörténik a gyógyulás vagy szabadulás vagy megajándékozás, ahogy Ezékiel könyvében olvassuk: "Prófétálj ezekről a csontokról, és mondd nekik..." "Miközben prófétáltam, zaj támadt, és íme, zúgás hallatszott..." (Ez 37,4.7.) Isten megvárja, hogy mi is megérkezzünk és egyetértsünk az Ő tervével, és teremtő erővel keni fel a szavunkat, amit az Ő akaratában mondtunk ki.

Milyen rendkívüli karizmákat használhat, aki közbenjár? Nyelveken szólás, ismeretszava, tanács, gyógyítás, szabadítás, megkülönböztetés... tulajdonképpen a karizmák jelentős részét épp úgy használjuk, hogy imádkozunk valakiért. Ezért érvényes rá, mint minden karizmára, hogy eleinte még sok emberi elem keveredik az Isteni működéshez, de ez idővel tisztul. Először olyan testvérek között gyakoroljuk a közbenjáró imaszolgálatot, ahol szabad hibázni, és őszinte és hozzáértő visszajelzést kaphatok. Utána jöhetek a nyilvános szolgálatok, eleinte egy tapasztaltabb testvér kíséretében.

Az imaszolgálat megkezdésekor mindig tapintatosan meg kell tudnunk, hogy használhatjuk-e a nyelvek ajándékát, mert azt mellőznünk kell, ha az illető "avatatlan" (1Kor 14,16.24.). Áthidalhatjuk ezt, ha ismertetjük a résztvevőkkel, hogy itt karizmákat használó imaszolgálat készülődik. Azt is illik megkérdezni, hogy a kezünket rátehetjük-e ima közben az illetőre. A kézrátétel nem egy ezoterikus technika, hanem a szellemi történés kifejezése, kísérése emberi gesztusokkal. Jézus is rátette a kezét a betegekre, és azok meggyógyultak. Fontos kérdés, hogy ha az imádkozó kap próféciát, ismeretszavát, igét, képet, akkor mit kezd vele, megkülönbözteti-e, és hogyan adja át. Közösségen belül elmegy, hogy bizonytalan üzenetet is átadunk azzal a címkével, hogy "különböztesd meg", vagy hogy saját tanácsadást is hozzáfűzünk. De kifelé ne így szolgáljunk, nem terhelhetjük rá a megkülönböztetést, nem hagyhatjuk kétségek között. Esetleg megkérdezhetjük, hogy jelent-e, mond-e ez valamit a számára. Ha bizonytalanok vagyunk az üzenetben, akkor inkább csak áldjuk meg az illetőt. Esetleg imapárunk segíthet a megkülönböztetésben. A kockázatot persze mindig érezni fogjuk, mert minden karizmahasználat kilépés a vízre, de idővel a juhok egyre jobban felismerik a Pásztor hangját. Az emberi tényezővel mindig számolni kell, ezért az imakérő szabad arra, hogy nem kell elfogadnia, amit az imádkozók mondanak.

Ne prófétáljunk életről, halálról, hivatásról, házasságról, súlyos életdöntésekről! Még ha közvetetten érkezik is valamilyen erre utaló üzenet Istentől, tudni kell, hogy ilyen dilemmákban bármilyen prófécia legfeljebb csak megerősítésre szabad használni, életdöntést nem alapozunk csak próféciára.
A prófécia buzdít, int, felépít, és nem fenyeget, nem jósol, hanem Isten tanácsát közvetíti, és az Isten útján vezet tovább minket. Nem a zűrzavar, nem a félelem, és nem a békétlenség jellemzi, hanem az erő, a szeretet és a józanság Lelke jár vele.
Helyesen tesszük, ha az ima végén visszajelzést adunk az imapárnak. Így tudnak növekedni ebben a szolgálatban, és mi így tudjuk elismerni és megadni a dicsőséget Istennek.
Nem praktikus, hogy két azonos nemű imádkozó imádkozzon egy ellentétes neműért, ekkor bizonyos területekért nem is lehetne jó szívvel imádkozni.
Az imaszolgálatnak van vezetője, neki mindenki engedelmes. A vezetés alatt levés és a közös imádságos készülés eredményeképpen az imádkozókat különleges oltalom kíséri. Az imaszolgálat vezetője gondoskodjon arról is, hogy ha ima során szabadításra van szükség, vagy az ima felszínre hozott valami eltemetett törést, és az imakérő ettől kifejezetten gyötrődik és szenved, akkor jelen legyen arra a helyzetre felkészült személy is.
Mindezen gondos előkészületek eredményezik, hogy a résztvevők kitüntetett bizalommal nyílhatnak meg. Ezért szokott az imaalkalmakon olyan kérés elhangzani, hogy csak az arra a konkrét szolgálatra felkért személyek szolgáljanak, és ők is csak addig, amíg a vezető le nem zárta az aznapi szolgálatot.

Lehet, hogy van bennünk aggodalom, hogy mi lesz, ha "nem sikerül". Ne ígérjük azt, hogy "most meggyógyulsz", de "imádkozok az ügyedért", ez a szeretet-gesztus általában megérinti az embereket. Mi viszont álljunk hozzá várakozó hittel, hogy az imánk nem csak egy jobbulást kívánó, hanem jobbulást okozó imádság lesz. Isten akarja, hogy imádkozzunk egymásért, és meg akarja áldani azt, ezen keresztül akarja megmutatni a dicsőségét. Lehet, hogy csak mustármagnyi hitem van, és a hitetlenség sziklája van rajtam, de mindig dönthetek úgy, hogy a hitből fogok dolgozni. Nincsen személyre szabott korlát vagy kvóta, hogy Jézus mennyi kegyelmet tervezett adni neked a közbenjáró imaszolgálat során, ugyanis ez nem a te személyedtől függ, hanem a Jézus és közted levő kapcsolattól, amit viszont mindig tehettek még mélyebbé, még több utat nyitva az Isten kegyelemének.

Ajánlott videók: