Írta: Tobisch Márta
Hajnali sötétségben gyülekeztünk a busz körül október 14-én szerdán, és rögtön megtapasztaltuk Kemenes Gábor atya gondoskodását, amellyel ott és akkor felhívott minket és medjugorjei magyar kontaktról gondoskodott nekünk, valamint a közeli templomban még a mosdók kinyitását is megszervezte számunkra a korai órán.
Bosznia-Hercegovinába érve a határ közelében először egy-két monumentális kereszt látszott az autópályáról, de aztán dominálni kezdtek a vadonatúj mecsetek, minaretek és muszlim temetők, ahol nincsenek sírok, csak fehér póznák a földben egy-egy ember nyughelyénél…
Éppen az este hatos mise kezdetére érkeztünk Medjugorjéba. Itt vezetőnk, Pádár Tomi felajánlotta, hogy aki fáradt, az mehet egyenesen a szállodába - de mindenki a misét választotta.
Másnap délelőtt rövid városnézés után még arra is maradt időnk, hogy ellátogassunk a jelenés helyére. Nagyon köves, meredek terepen kell végigmenni ehhez, amelyet azonban a rózsafüzér tizedeinek megfelelő stációk szegélyeznek. Nagy Laci vezetésével mondtuk együtt a rózsafüzért, a jelenés helyén pedig néma csendben imádkoztunk. Valamelyikünk még egy Magyarok Nagyasszonyának feliratozott koszorút is elhelyezett a Mária-szobor lábánál.
Délután kezdődött a közeli konferenciaközpontban a program Emmanuelle Maillard nővér tanításával, aki természetesen a Szűzanyáról beszélt. Máriát, aki kegyelemmel teljes, mintegy fátyolként borítja be ez a kegyelem, és e fátyol mint anyai palást alatt találunk mi is oltalmat oly sokszor.
Másnap hajnalban két csapatban indultak a Krizsevácra az arra vállalkozó csapattagjaink. A gyorsabbak reggel 5-kor, a kevésbé gyorsak reggel 4-kor. Igaziból ez utóbbi csapatban is voltak gyorsak, akik mezítláb tették meg az utat, hogy ilyen módon alkalmazkodjanak a mi tempónkhoz. Az volt a szép, hogy amikor a csúcson a keresztnél Bartha Angéla javaslatára a magyar Himnuszt énekeltük, akkor ehhez hirtelen egyre több hang csatlakozott. Itt ért be minket ugyanis a másik csoport…
A konferencián, amely az európai imacsoportok kb. hatszáz fős találkozója volt a CHARIS szervezésében, tovább folytatódtak a tanítások. Michelle Moran, Cathy Brenti, Lordan Ljubenkov és még további nagy nevek viselői vették sorba a karizmatikus imacsoportokkal kapcsolatos témákat. Kiderült például, hogy egy ilyen imacsoport legfontosabb dimenziója nem a közös ima, hanem a szerető közösség. Az olasz Marciano püspök atya pedig gyönyörű biblikus tanítást tartott nekünk a lélegzés - lélek - imádság összefüggéseiről. Péntek este gyönyörű, tüzes, de ugyanakkor igen mély szentségimádásunk volt, szombat este pedig az új vezetői nemzedékért és a fiatalokért imádkoztunk hatalmas erővel. Vasárnap délben a konferencia végén küldetést kaptunk, és elköteleződhettünk arra, hogy közbenjárók leszünk, és hirdetői Isten országának.
A házigazda horvátok vendégszeretete lenyűgöző volt. Például, minden szünetben ingyen kávéval és ingyen süteményekkel biztosították, hogy a szünetet követő időkben se lankadjon a figyelmünk. De ennél fontosabb, hogy nagy erőkkel építik azt a hatalmas közbenjáró hálózatot, melyet országukon túl szeretnének egész Európára kiterjeszteni, hogy egységben és közös célokért imádkozzunk. Erre meghívtak minket is.
Amúgy a konferencia programja eléggé sűrű volt, de azért az 50-60 fős magyar csapat tagjai időnként szerét ejtették, hogy eljussanak a szent helyekre a fentebb leírtakon túl is. Csütörtök este részt vettünk a helyi plébánia szentségimádásán, ahol a monstranciánál csak a jelenlévő tömeg volt hatalmasabb - pedig sima hétköznap este volt…
Hálás szívvel hoztuk haza mindazt az ajándékot, amit a konferencián és a szent helyeken kaptunk. Váljon a magyar megújulás és az egész magyar egyház javára!
